Csodaszarvas

Cantata Profana

Volt egy öreg apó.

Volt néki, volt néki

Kilenc szép szál fia,

Testéből sarjadzott

Kilenc szép szál fia.

Nem nevelte őket

Semmi mesterségre,

Szántásra-vetésre,

Ménesterelésre,

Csordaterelésre:

Hanem csak nevelte

Hegyet-völgyet járni,

Szarvasra vadászni.

Az erdőket járta

És vadra vadászott

Kilenc szép szál fiú.

A vadra vadásztak,

Annyit barangoltak

És addig vadásztak,

Addig-addig, mígnem

Szép hídra találtak,

Csodaszarvasnyomra.
Addig nyomozgattak,

Utat tévesztettek,

Erdő sűrűjében

Szarvasokká lettek:

Karcsú szarvasokká váltak

Erdő sűrűjében.

Az ő édes apjok

Várással nem győzte,

Fogta a puskáját,

Elindult keresni

Kilenc szép szál fiát.

Reátalált a szép hídra,

Hídnál csodaszarvasnyomra.

El is jutott hűs forráshoz,

Hűs forrásnál szarvasokhoz,

Féltérdre ereszkedett,

Hej, egyre rá is célzott.

De a legnagyobbik szarvas

- Jaj, a legkedvesebb fiú –

- Szóval imígy felele:

„Kedves édes apánk,

Ránk te sose célozz!

Mert téged mi tűzünk

A szarvunk hegyére

És úgy hajigálunk

Téged rétről rétre,

Téged hegyről hegyre,

S téged hozzávágunk

Éles kősziklához:

Ízzé-porrá zúzódsz

Kedves édes apánk!"

Az ő édes apjok

Hozzájuk így szólott,

És híva hívta

És őket hívó szóval hívta:

„Édes szeretteim,

Kedves gyermekeim,

Gyertek, gyertek haza,

Gyertek vélem haza,

Jó anyátok vár már!

Jöjjetek ti vélem

A jó anyátokhoz,

A ti jó anyátok

Várva vár magához.

A fáklyák már égnek,

Az asztal is készen,

A serlegek töltve.

Az asztalon serleg,

Anyátok kesereg. –

- Serleg teli borral,

Jó anyátok gonddal.

A fáklyák már égnek,

Az asztal is készen,

A serlegek töltve..."

A legnagyobb szarvas

- Legkedvesebb fiú –

- Szóval felelvén

Hozzá imígy szóla:

„Kedves édes apánk,

Te csak eridj haza

A mi édes jó anyánkhoz!

De mi nem megyünk!

De mi nem megyünk:

Mert a mi szarvunk

Ajtón be nem térhet,

Csak betér völgyekbe.

A mi karcsú testünk

Gunyában nem járhat,

Csak járhat lombok közt.

Karcsu lábunk nem lép

Tűzhely hamujába,

Csak puha avarba.

A mi szájunk többé

Nem iszik pohárból,

Csak hűvös forrásból."

Volt egy öreg apó.

Volt néki, volt néki

Kilenc szép szál fia,

Nem nevelte őket

Csak erdőket járni,

Csak vadat vadászni,

És addig-addig

Vadászgattak addig:

Szarvassá változtak

Ott a nagy erdőben.

És az ő szarvuk

Ajtón be nem térhet,

Csak betér völgyekbe.

A karcsú testük

Gunyában nem járhat,

Csak járhat lombok közt.

A lábuk nem lép Tűzhely hamujába,

Csak a puha avarba.

A szájuk többé

Nem iszik pohárból,

Csak tiszta forrásból.