A hatodik érzék

"A hatodik érzék egy apró érzékeny aeol hárfa, amelyet a természet lélegzetvételünk bejáratához helyezett el...és amely követte, majd lehagyta a többi érzéket. Minden metaforára megrezzen;  lehetővé teszi, hogy az ember énekeljen a gondolataival. 

Arra gondolok, hogy az a magánhangzó a végtelen hangja. Olyan hangzás, amely sóhajtással kezdődik és minden határon túlnő.   

Ez a lágy szubsztancia a végtelen nyugalom balzsamos hatalmával rendelkezik. A végtelen kerül be vele a tüdőnkbe, és ezáltal kozmikusan lélegzünk, távol az emberi aggodalmaktól."

Gaston Bachelard

The Poetics of Space

Álmodozás

„A ház legfőbb előnye az, hogy helyet ad az álmodozásnak; a ház védelmezi az álmodozót, a ház lehetővé teszi, hogy békében álmodozzunk.

Az álmodozásban megjelenő érték az embert legmélyebb valójában mutatja meg. Az álmodozás az önérték kiváltságával is bír. Az álmodozásból magából közvetlen élvezet származik.

Ezért azok a helyek, ahol az álmodozás élményét éltük át, egy új álmodozásban újrateremtődnek, mert a múlt álmodozásának helye emlékünkben egy örökké velünk maradó hely álmaként marad meg.

A ház a leghatékonyabban integrálja az ember gondolatait, emlékeit és álmait. Ennek az integrációnak az összekötő eleme az álmodozás... Ennek segítségével éli túl az ember az égi viharokat és az élet viharait. Test és lélek. Az emberi lény első világa."

Gaston Bachelard

The Poetics of Space

Végtelen

„A végtelen bennünk van és a létezés kitágulásához kötődik. A nyilvánvaló végtelen jelenléte intim mélységhez vezet. Amikor az álmodó valóban megtapasztalja a világ végtelenségét, akkor megszabadul gondjaitól és gondolataitól, még álmaitól is. Nincs többé súlya börtönébe zárva, nem foglya többé saját létezésének." 

Gaston Bachelard

The Poetics of Space

„Ahogy ott álltam és a tér csodáin elmélkedtem, olyan érzésem volt, hogy végtelen mélységekbe nézek, létezésem legtitkosabb mélységébe: és mosolyogtam, mert soha nem éreztem magam ennyire tisztának, ilyen hatalmasnak, ilyen szépnek! 

Szívem megtelt a világegyetem iránt érzett hála énekével. Mindezen szépség a tiéd, benned létezik, szereteteden kívül nincs valósága! Milyen rettenetes a világ annak számára, aki nem ismeri magát!   

Amikor a tenger jelenlétében magányosnak és elhagyatottnak érzed magad, gondolj arra, hogy milyen magányosnak érezhetik magukat a vizek az éjszakában, vagy gondolj az éjszaka magányára a végtelen univerzumban!"

O. V. de Milosz

L'amoureuse initiation