Az érettségről

Paul Delvaux festmény

Kedves Frida,

Nem akarok kegyetlennek tűnni, de meg akarom neked írni, mit tartok a legnagyobb hibádnak abban a reményben, hogy ez hatással lesz rád. Mint a legtöbben, te sem tudsz egynél több félelemmel szembenézni életed során, amit aztán az első félelmedtől az első reményedig való meneküléssel töltesz. Légy óvatos, hogy saját fondorlataid révén ne találd magad mindig ugyanabban a helyzetben, mint amelyben kezdted. Nem tanácsolom neked, hogy életedet azzal töltsd, hogy olyan dolgokkal veszed körül magad, amelyeket létezésedhez szükségesnek tartasz tekintet nélkül arra, hogy azok önmagukban, vagy pláne saját érdekeidet tekintve érdekesek. Őszintén hiszem, hogy csak azok méltóak arra, hogy felnőttnek tekintsük őket, akik eljutnak oda, hogy egy második tragédiával is meg tudnak bírkózni életükben, és nem az elsővel küzdenek újra és újra. Amikor azt gondolod valakiről hogy előrehalad, bizonyosodjál meg afelől, hogy valójában nem áll-e egyhelyben. Hogy előrehaladjunk, magunk mögött kell hagynunk dolgokat, amire a legtöbb ember képtelen. Első fájdalmadat mágnesként hurcolod magaddal szívedben, mert minden gyengédség onnan származik majd. Egész életedben hurcolnod kell ezt a fájdalmat magaddal, de nem szabad köröznöd körülötte. Fel kell adnod azon szimbólumok keresését, amelyek csak azt a célt szolgálják, hogy ennek a fájdalomnak a valódi arcát elrejtsék előled. Az az illúziód lesz, hogy különbözőek, másfajták, de valójában mindig ugyanazok. Ha csak egy elviselhető élet érdekel, akkor ez a levél talán nem neked szól.

                                Jane Bowles: Two Serious Ladies