„A végtelen bennünk van és a létezés kitágulásához kötődik. A nyilvánvaló végtelen jelenléte intim mélységhez vezet. Amikor az álmodó valóban megtapasztalja a világ végtelenségét, akkor megszabadul gondjaitól és gondolataitól, még álmaitól is. Nincs többé súlya börtönébe zárva, nem foglya többé saját létezésének."
„Ahogy ott álltam és a tér csodáin elmélkedtem, olyan érzésem volt, hogy végtelen mélységekbe nézek, létezésem legtitkosabb mélységébe: és mosolyogtam, mert soha nem éreztem magam ennyire tisztának, ilyen hatalmasnak, ilyen szépnek!
Szívem megtelt a világegyetem iránt érzett hála énekével. Mindezen szépség a tiéd, benned létezik, szereteteden kívül nincs valósága! Milyen rettenetes a világ annak számára, aki nem ismeri magát!
Amikor a tenger jelenlétében magányosnak és elhagyatottnak érzed magad, gondolj arra, hogy milyen magányosnak érezhetik magukat a vizek az éjszakában, vagy gondolj az éjszaka magányára a végtelen univerzumban!"
