A holdvilágos éj elkápráztatott minket.
Madarak rikoltoztak a fák között.
A mezőkön szél száguldozott.
Kúsztunk a porban, kígyópár.
Van uticél, de nincs hozzá út,
amit útnak nevezünk, az tétoválás.
Senki sem énekel tisztábban,
mint kik a pokol legmélyén;
ő éneküket véljük
az angyalok énekének.
Az igaz út olyan kötél mentén vezet,
mely nem a magasban függ
hanem épp csak a föld fölött halad.
Célja inkább hogy botladozzunk
mintsem sétáljunk rajta.
Kurtág: Kafka Fragments
